Az életeink különböző olyan terekben zajlanak le, amikre sokszor nem is figyelünk oda igazán. Különösen így van ez a gyerekkori szobákkal. Ezeket általában már készen kapjuk és sokáig nincs beleszólásunk abba, hogy hogyan nézzenek ki. Persze az én esetemben nem is volt nagyon mire panaszkodni. Máig olyan tisztán látom magam előtt a narancssárga falat, a kutyás tapétákat és egyszerűen csak az otthon érzését.

A gyerekkori szobák rendkívül fontosak az ember életében. Hiszen ezt használjuk menedéknek a világ elől, még ha ekkor nem is tudjuk, hogy ezt a célt szolgálja. A húgom gyerekkori szobájához is nagyon sok kedves emlékem fűződik. Teljesen érthetetlen módon egy pici, emeletes ágya volt, amihez még csúszda is járt. Gyerekként teljesen lenyűgözött ez a szerkezet, és sok időt töltöttem ebben a helyiségben. Főleg azzal, hogy anya bábjátékot tartott nekünk. vagy éppen diavetítést.

Különös, hogy a tini kori szobámhoz mennyire nem alakult ki hasonló kötődés. Ez egy másik házban volt és jóval kisebbre sikerült. Ez a szoba az átalakulós évekhez tartozott. Azt értem ezalatt, hogy itt forrt ki a személyiségem. Ez a folyamat azonban nem volt kellemes, ahogy azt sokan mások is tapasztalhattátok már. Mégis, néha eszembe jut a hatalmas, régi típusú tévém, ami az ágyam végéből nézett rám és az íróasztalom, amin az élethez elengedhetetlen számítógépem volt és rögtön elmosolyodok.

Azóta sok szobát megjártam már. Más embereknél, vagy különböző, átmeneti helyeken. Sok év telt el azóta, hogy volt egy saját helyem, ez az álom azonban úgy látszik, hogy most sikeresen megvalósult. Mivel be tudtam költözni a saját lakásomba, ahol most már tényleg rajtam múlik, hogy mivel szeretném feldíszíteni az egészet. Esküszöm, hogy olyan az egész helyiség, mintha egyesültek volna a gyerekkori álmaim és a tinédzser kori preferenciáim. Remélem még sokáig fogok itt élni, mert nagyon elégedett vagyok vele.

Ahogy a környezetemmel is, mivel több barátom is él velem ugyanabban az utcában. A felhőtlen hangulatba azonban azért néha bekúsznak olyan komoly problémák, mint az alkoholizmus. Már egy ideje észrevettük az egyik barátunkon, hogy nem csak szórakozáskor nyúl az alkoholhoz. Nem számít, hogy mennyi idő van, vagy milyen nap, mintha mindig lett volna a kezében legalább egy sörösdoboz. Leültünk vele beszélgetni és beismerte, hogy tényleg probléma van. A baj csak az volt, hogy nem tudta, merre keressen megoldást, vagy segítséget.

Sokat gondolkoztam ezen és végül úgy döntöttem, ha nem tudjuk magunktól megoldani a problémát, akkor elkezdek az interneten keresgélni. Az addiktológus miskolc kulcsszavak kapcsán pedig nemsokára megtaláltam a Felépülök oldalát. Muszáj kihangsúlyoznom, hogy mikor még csak beléptem az oldalra, akkor éreztem, hogy ez a hely olyan, mint a fény az alagút végén. Azelőtt csak a megérzéseinkre és a jóhiszemünkre hagyatkozhattunk. A Felépülök azonban bemutatta nekünk azt, hogy az alkoholizmus mennyire egy bonyolult probléma, amit sajnos nagyon ritkán tud magától megoldani az ember.

Alapból, ha valaki rászánja magát egy olyan nagy lépésre, minthogy segítséget kér a függőségével kapcsolatban, rengeteg kétség dúl benne. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy egy „addiktológus miskolc” keresés után az első akadálynál feladja a harcot és elfogadja, hogy ő már menthetetlen. Ezért is volt olyan fontos, hogy a Felépülök oldala nem csak barátságos volt, hanem egyszerűen átlátható és kezelhető. Én már olyan kis dolgoknál fel szoktam adni a harcot, mint az ügyintézés. Itt azonban rögtön a lényegre tértek és megmutatták nekünk, hogy milyen megoldást ajánlanak az alkoholizmus kapcsán.

Elsősorban persze az a legfontosabb, hogy a beteghez szóljon az oldal. Viszont a Felépülök csapata tisztában volt azzal is, hogy nem biztos, hogy ez a személy fogja felkeresni őket, hanem esetleg egy aggódó hozzátartozó. Ezért a kezdőlapon rengeteg információval elláttak azzal kapcsolatban, hogy mik a teendők ilyenkor. Nagyon meg voltam lepődve, hogy tisztán leírták az érzéseimet és gondolataimat, illetve rengeteg bizonytalan kérdésre választ kaptam.

Persze ez mind szép és jó, de anélkül nem mernék megbízni semmiben az interneten, hogy látnám, kik vannak az egész projekt mögött. A Felépülök pedig nem rejtegeti azt, hogy milyen szakértők dolgoznak náluk. A „rólunk” rovatban rövid, személyes leírásokat olvashatunk a Felépülök csapatáról. Az ilyen terapeutákat mindig úgy képzelem el, mint félisteneket, akik már a világ összes problémáján felülemelkedtek. Itt azonban nem ez volt a helyzet és rögtön éreztem, hogy ettől mennyivel pozitívabb volt az egész élmény.

Mivel a Felépülök több kollégája is korábban alkoholizmusban szenvedett. Ez sokakat megrémíthet, én azonban azt mondom, hogy senki nem fogja jobban megérteni egy függő szenvedéseit, mint aki maga is átélte ezeket a dolgokat. Sőt, még erőt is adhat az adott betegnek a tudat, hogy egy élő példa van előtte, aki ugyanazokkal a démonokkal küzdött meg, mint ő, és nem csak, hogy kijött a függőségéből, hanem olyan eszközöket szerzett, amellyel másokon is tud segíteni.

Az egész történet olyan inspiráló volt, viszont muszáj volt rátérnem a kézzel fogható dolgokra. Mint például, hogy milyen szolgáltatást kínálnak nekünk. Ezt persze nem kellett túl sokáig keresni, mivel az oldal több részén is fel van tüntetve a 28 napos, bentlakásos programjuk. Áthívtam a barátomat, hogy nézze meg magának. A jelentkezés és a folyamat összes lépése le volt bontva egy érthető felsorolásban, úgyhogy pontosan tudhatjuk, hogy mire iratkozunk fel, ha felkeressük őket.

A barátomnak nagyon tetszett, amit látott és ő is úgy gondolta, hogy egy drasztikus elszakadás kell a korábbi életétől ahhoz, hogy felülkerekedjen az alkoholizmuson. Én azonban mindig óvatos vagyok az ilyen megvilágosodásokkal és a Felépülök is inkább volt híve a tartós változásnak. Ezért 2 évre vállalnak díjmentes utógondozást, ha már egyszer részt vettünk a programjukon. Engem ez nyugtatott meg igazán azzal kapcsolatban, hogy biztos nem lesz kidobott pénz az, amit erre fogunk költeni.

Felvettük velük a kapcsolatot és pont olyan kedvesek voltak a telefonban is, mint ahogy azt az oldal hangulatából sejteni lehetett. Megbeszéltük a részleteket és azt is, hogy mikor lesz a következő bentlakásos program. A barátom már nagyon izgatott volt és alig várta, hogy belekezdjen ebbe a lehetséges új életbe. Miután visszatért az egy hónapos elvonulásról, teljesen kicserélték. Azt mondta, hogy megértette a problémák forrását és azt is, hogy miként tudja kezelni az állapotát. Azóta nem számít, hogy milyen esemény van, vagy, hogy hányan isznak körülötte, nem nyúlt a pohárhoz. Ezt pedig egy egyszerű „addiktológus miskolc” keresésnek köszönhettük és persze a Felépülök csapatának.